DISZKURZIVITÁS
 

A kortárs művészetben a diszkurzivitás megjelenése az 1990-es évek második felében egyrészt tekinthető a kortárs művészetről és annak társadalmi funkciójáról kialakult diszkurzusok kiterjesztéseként. Másrészt a kortárs művészetben és a kurátori munkában a diszkurzivitás mint fogalom és gyakorlat elterjedése a különböző dematerializált médiumok (előadások, szimpóziumok, beszélgetések, workshopok) önálló projektként való bemutatásakor figyelhető meg. Vagyis főszerepet kaptak a kiállítótérben a hetvenes-nyolcvanas években a művészet immanens értékeivel foglalkozó kiállítások másodlagos felületének számító diszkurzív események. Ezt a változást kortárs művészet diszkurzív fordulatának is nevezi a szakirodalom [1] (~bemutatási mód ~kurátori [szemlélet] ~oktatási fordulat).Ezek a gyakorlatok részben a művészet mibenlétével, a múzeumok működésével, társadalmi szerepvállalásával, a művészek státuszával, illetve szociális helyzetével foglalkozó konceptuális művészeti példákból táplálkoznak.  A diszkurzív fordulat nem csak a műalkotás formájára, tartalmára és bemutatásának módjára gyakorol hatást, hanem az intézmények működésére és kiállítási politikájára is. Ugyanakkor mindezen változások állandó kritikai revízióját is magában foglalja.

A diszkurzív gyakorlatok megvalósulásának feltétele bizonyos jelentéseken és interpretációs relációk sorozatán keresztül kialakított diszkurzus. A diszkurzus egy, a nyelvhasználat során létrejött tudástermelési forma, amelyben a nyelv reprezentációs rendszerként értelmeződik. A diszkurzivitás kortárs (kritikai) művészeten belüli alkalmazása talán a fogalom politikatudományban használatos jelentéséhez és gyakorlatához áll a legközelebb: a nyilvános közbeszédhez, és az aktív állampolgári részvételhez, a társadalmi jelenségek és a társadalmi valóság konstruált voltának kérdéséhez kapcsolódik (~interpretáció). A posztfordista társadalomban  a művészet is a tudástermelés terepe lett, egyfajta fogyasztási eszköznek minősülő piacképes (szellemi) termék. A művészet árucikké válására a művészek adekvát reakciója az anyagtalan, kereskedelmi forgalomba nehezen illeszthető művek létrehozása, vagy  például személyük „színpadra” állítása, kiállítótérbe „helyezése”. Marion von Osten továbbá az intézményes terek taktikus használatát (pl. filmvetítések, workshopok, közösségi projektek létrehozását) a művészeti piacot és a polgári közösséget kiszolgáló fehér kockát (white cube) (~fehér kocka)kritizáló baloldali, anti-globalista és feminista művészcsoportok ellenállási stratégiájaként értelmezi.[2]

A diszkurziv gyakorlatok az új intézményesség, az intézménykritika és a kurátori gyakorlat új módszereire is kiterjednek (~performatív kurátori gyakorlatok ~kurátori [szemlélet]). Így az új működésformák iránt nyitott kortárs művészeti intézmények többrétegű feladatokat felvállaló fórumokká alakultak át: a kiállítótér a „bemutatótermi” funkciója mellett az oktatás és a kutatás számára is helyet biztosított, sőt időnként még közösségi központként is működött [3] (~bemutatási mód ~oktatási fordulat ~performatív kurátori gyakorlatok).A kortárs művészeti intézményen belül ezek az oktatási projektek (workshopok, beszélgetések, iskolák stb.) – amelyek nem azonosak a múzeumpedagógia programokkal – az ún. „oktatási fordulat” elméleti keretein belül is vizsgálhatóak [4] (~oktatási fordulat). A fentebb vázolt intézményi profil, sok esetben nem egy, már működő „hagyományokkal” rendelkező múzeumra illik, hanem a kifejezetten ilyen feladatok ellátására létrejött új kortárs intézmények sajátossága (~performatív kurátori gyakorlat). A kiállítótér olyan publikus platformmá alakult át, ahol a kortárs művészet társadalmi felelősségvállalása, valamint a művészeti diszkurzuson túlmutató társadalmi, politikai és gazdasági kérdések is terítékre kerültek. Az „anyagtalan” médiumok (például előadás, szimpózium, workshop, vitaest) alkalmazása a helyspecifikus művekkel összefüggésben a hely olyan kiterjesztéseként jelenik meg, amely a társadalmi kereteket, az intézményes kontextusokat, a gazdasági és politikai hatásokat egyaránt magában foglalja [5] (~kurátori [szemlélet] ~együttműködésen alapuló művészeti gyakorlat ~performatív kurátori gyakorlat ~interpretáció. Ugyanakkor a kiállítótérben megfigyelhető változások kritikát is vonnak maguk után. Ennek a kritikai pozíciónak az egyik legerőteljesebb képviselője  Jens Hofmann. Szerinte a kurátori munka mibenléte az maga a kiállításkészítés, egy külön szakma, míg az azon kívüli diszkurzív (kurátori) feladatok inkább szervezési kompetenciákat feltételeznek – ez utóbbiakra vezette be  a „parakurátori (szemlélet)” (paracuratorial) kifejezést (~kurátori [szemlélet])[6]

Az intézményi átalakulás nemcsak a megváltozott státuszban és az új funkciókban érezhető, hanem a művészeti világ szereplőinek egymáshoz és a közönséghez való viszonyában is, ami maga után vonja a szerepek újrapozicionálását is (~együttműködésen alapuló művészeti gyakorlat)A kritikai diszkurzus alakításában a kurátor (szerzői) pozíciója erősödik (~szerzőség ~interpretáció), a kurátori hang a művészével azonos jelentőségű kritikai hangot üt meg. A kurátor és a művész hasonló munkamódszereket alkalmaz; a tárgyalkotó hagyományok követése helyett a performatív és immateriális megnyilvánulásokat részesítik előnyben, amelyek nem elsősorban a művek létrehozását, értelmezését és kontextusuk megteremtését segítő verbális eszközök, hanem a munka jellegére vonatkozó diszkurzív formák (~oktatási fordulat ~performatív kurátori gyakorlat).A ’diszkurzív’ egy olyan modellként is értelmezhető, amely lehetőséget ad egy sokkal flexibilisebb konstrukcióban történő munkára, akár közösségi együttműködésben, akár mint az egyéni munka stratégiai eszköze. [7]

Ha egyet is értünk az intézményi átalakulások pozitív hatásával, azt be kell látnunk, hogy a változtatások a közönség összetételére és számára is befolyással lehetnek. Hiszen a nyitottnak és demokratikusnak hirdetett, a látogató véleményére és aktív részvételére is számot tartó események időnként valójában csak egy szűk szakmai közeg beszélgetésének tűnnek a publikus térben (~részvételen alapuló művészeti gyakorlat ~bemutatási mód). A diszkurzívitáshoz kapcsolódó másik kritikai észrevétel a hatékonyság korlátaira vonatkozik. Ez abban az esetben merülhet fel, amikor a diszkurzivitásba ágyazott kritikai szemlélet intézményesül és a mainstream részévé válik. A biennáléknak például kétségkívül nagy előnye az olyan diszkurzív keretek kialakítása, amelyekben a lokális közösségek, a helyi művészek és az intézmények, valamint a kereskedelmi és a gazdasági szektor aktív szerepet tud vállani, valamint a munkák bemutatására a fehér kocka (~fehér kocka)helyspecifikus alternatívái bizonyulnak a legmegfelelőbbnek („diszkurzív biennále") [8] (~performatív kurátori gyakorlat). Így mindazok a globalizációs tényezők, amelyekkel szemben a biennálé-kurátorok kezdetben kritikusan lépnek fel, az alkalmazkodáson keresztül elfogadásra kerülnek. Végezetül a diszkurzivitás mindössze egy passzív keret marad a kritikai hangvétel jelenlétének igazolására (~bemutatási mód).

A diszkurziv gyakorlat a kortárs művészetben több szempontból is vizsgálható. Egyik legelemibb egysége a (szóbeli vagy írásban rögzített) beszéd, amelyre mint művészeti formára tekintünk (egyoldalú kommunikációra épülő performatív előadás). A dialóguson alapuló gyakorlat egy adott témához kapcsolódó aktív és többszólamú beszélő szereplőket feltételez, amelyben a közösséggel folytatott kommunikáció során a dialógus a műalkotás része lesz (új típusú köztéri művészet [new genre public art], littorális művészet [littoral art], relációesztétika, dialogikus művészet [9] (~együttműködésen alapuló művészeti gyakorlat ~részvételen alapuló művészeti gyakorlat). A dialogikus viszony kialakításához olyan „közös, kommunikációs (nyelvi, szöveges, fizikai stb.) mátrix szükséges, amelyen keresztül a résztvevők (művész, kurátor, kritikus, teoretikus, látogató, stb.) meg tudják osztani nézeteiket, s így átmenetileg közösséggé formálódhatnak.”[10]

Mára úgy tűnik, hogy a diszkurzivitás kiterjesztett terepe egyre inkább politikai potenciáljában rejlik (~kurátori szemlélet). A domináns szerzői hangot felváltja a többszólamúság, ahol a kurátori és a művészi gyakorlatok egymást erősítve találkozhatnak a kibővült lehetőségekkel, és megoszthatják társadalmi felelősségvállalásukat (~együttműködésen alapuló művészeti gyakorlat ~részvételen alapuló művészeti gyakorlat ~kurátori [szemlélet]). A kortárs művészeti élet szereplői egyre aktívabbak, és nemcsak a kortárs művészet változásra megérett alapjainak és eszköztárának átformálásában, hanem a kultúra tágabb területét érintő kérdések felvetésében is.

 

Lázár Eszter

 

 

Felhasznált és ajánlott irodalom

Doherty, Claire
2006 New Institutionalism and the Exhibition as Situation. In Protections Reader, Kunsthaus Graz, 1-10, Web. 2013. márc. 28. http://www.situations.org.uk/media/files/New_Institutionalism.pdf

Esche, Charles
2004 What's the Point of Art Centres Anyway? - Possibility, Art and Democratic Deviance. republicart.net. Republicart. 2004. Web. 2013. febr. 4. http://www.republicart.net/disc/institution/esche01_en.htm

Ferguson Bruce, Hoegsberg Milena
2010 Talking and Thinking about Biennials: The Potential of Discursivity. In FILIPOVIC Elena, VAN HAL Marieke, OVSTEBO Solveig eds. The Biennial Reader, Ostfildern, Hatje Kantz, 360 – 375.

Filipovic, Elena
2006 The Global White Cube. In Barbara Vanderlinden, Elena Filipovic Eds.The Manifesta Decade: Debates on Contemporary Art Exhibitions and Biennals in Post-Wall Europe,Cambridge/MA, MIT Press.

Foucault, Michel
1972 The Archaeology of Knowledge, ford A. M. Sheridan Smith, New York, Pantheon (magyarul: A tudás archeológiája. Budapest, Atlantisz, 2001)

Gillick, Liam
2009 Maybe It Would be Better if We Worked in Groups of Three? Part 1 of 2: The Discursive, e-flux Journal 2/2009. e-flux.com Web. 2012. dec. 18. http://www.e-flux.com/journal/maybe-it-would-be-better-if-we-worked-in-groups-of-three-part-1-of-2-the-discursive/

Hall, Stuart
1997 Representation: Cultural Representations and Signifying Practices. CA, Sage

Hoffmann, Jens – Maria Lind
2011 To Show or Not To Show. Mousse 31; moussemagazine.it Mousse Magazine, Web. 4 Sep 2012. http://www.moussemagazine.it/articolo.mm?id=759

Kester, Grant
2012 Életképek: A dialógus szerepe a társadalmilag elkötelezett művészetben (2008). In: Kékesi Zoltán, Lázár Eszter, Varga Tünde, Szoboszlai János szerk. A gyakorlattól a diszkurzusig: Kortárs művészetelméleti szöveggyűjtemény. Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, mke.hu. MKE, Web. 2013. március 20. http://www.mke.hu/adat/szoveggyujtemeny.pdf

Kwon, Miwon
2012 Egyik helyet a másik helyett. Megjegyzések a helyspecifikusságról (2008). Kékesi Zoltán, Lázár Eszter, Varga Tünde, Szoboszlai János szerk. A gyakorlattól a diszkurzusig: Kortárs művészetelméleti szöveggyűjtemény. Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, mke.hu. MKE, Web. 2013. március 20. http://www.mke.hu/adat/szoveggyujtemeny.pdf

O'Neill, Paul, Mik Wilson eds.
2010 Curating and the Educational Turn. London, Amsterdam, Open Editions-de Appel

Osten, Marion von
2012 Hozzáállás kérdése: változó módszerek, átalakuló diskurzusok, formálódó közönség (2005). Kékesi Zoltán, Lázár Eszter, Varga Tünde, Szoboszlai János szerk. A gyakorlattól a diszkurzusig: Kortárs művészetelméleti szöveggyűjtemény. Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, mke.hu. MKE, Web. 2013. március 20. http://www.mke.hu/adat/szoveggyujtemeny.pdf

Sheikh, Simon
2008 Talk Value: Cultural Industry and the Knowledge Economy, In: Hlavajova, Maria,  Winder, Jill, Choi, Binna, eds. On Knowledge Production: A Critical Reader in Contemporary Art. BAK, Utrecht – Revolver, Frankfurt am Main.

Wilson, Mick
2012 A diszkurzív fordulat (2007). In: Kékesi Zoltán, Lázár Eszter, Varga Tünde, Szoboszlai János szerk. 2012 A gyakorlattól a diszkurzusig: Kortárs művészetelméleti szöveggyűjtemény. Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, mke.hu. MKE, Web. 2013. március 20. http://www.mke.hu/adat/szoveggyujtemeny.pdf

 

 


[1] Mick Wiilson 2012 A diszkurzív fordulat (2007). In: Kékesi Zoltán, Lázár Eszter, Varga Tünde, Szoboszlai Jánosszerk. 2012 A gyakorlattól a diszkurzusig,Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Képzőművészet-elmélet Tanszék, mke.hu, MKE, Web. 2012. dec. 18. http://www.mke.hu/sites/default/files/szoveggyujtemenyTT_0406_0518.pdf

[2] Marion von Osten 2012 Hozzáállás kérdése: változó módszerek, átalakuló diskurzusok, formálódó közönség (2005). In: Kékesi Zoltán, Lázár Eszter, Varga Tünde, Szoboszlai Jánosszerk. A gyakorlattól a diszkurzusi 2012  Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Képzőművészet-elmélet Tanszék, 293-306 o. mke.hu, MKE, Web. 2012. dec. 18.http://www.mke.hu/sites/default/files/szoveggyujtemenyTT_0406_0518.pdf

[3] Charles Esche 2004 What's the Point of Art Centres Anyway? - Possibility, Art and Democratic Deviance. republicart.net. Republicart. 2004. Web. Febr. 4. 2013. http://www.republicart.net/disc/institution/esche01_en.htm

[4] Paul O’Neill, Paul, Mick Wilson. eds.  2010 Curating and the Educational Turn. London, Amsterdam, Open Editions-de Appel

[5] Miwon Kwon 2012 Egyik helyet a másik helyett. Megjegyzések a helyspecifikusságról (1997/2008). Kékesi Zoltán, Lázár Eszter, Varga Tünde, Szoboszlai János szerk. A gyakorlattól a diszkurzusig: Kortárs művészetelméleti szöveggyűjtemény. Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, mke.hu. MKE, Web. 2013. március 20. http://www.mke.hu/adat/szoveggyujtemeny.pdf

[6] Jens Hoffmann,, Maria Lind 2011 „To Show or Not To Show.” Mousse 31;moussemagazine.it Mousse Magazine, Web. 4 Sep 2012. http://www.moussemagazine.it/articolo.mm?id=759

[7] Gillick, Liam 2009 Maybe It Would be Better if We Worked in Groups of Three? Part 1 of 2: The Discursive, e-flux Journal 2/2009. e-flux.com Web. Dec. 18. 2012 http://www.e-flux.com/journal/maybe-it-would-be-better-if-we-worked-in-groups-of-three-part-1-of-2-the-discursive/

[8] Bruce Ferguson Bruce, Milena Hoegsberg 2010 Talking and Thinking about Biennials: The Potential of Discursivity. Elena Filipovic, Marieke, Van Hal Solveig Ovstebo eds. 2010 The Biennial Reader, Ostfildern, Hatje Kantz, 360–375; Elena Filipovic 2006 The Global White Cube. Barbara Vanderlinden, Elena Filipovic Eds. 2006 The Manifesta Decade: Debates on Contemporary Art Exhibitions and Biennals in Post-Wall Europe, Cambridge, Mass: MIT Press. Ferguson and Hoegsberg mention as positive examples, among others, the  2008 Sao Paulo Biennial (curatey by Ivo  Mesquita and Ana Paula Cohen), and the INSITE Biennial.

[9] Grant Kester 2012 Életképek: A dialógus szerepe a társadalmilag elkötelezett művészetben (2004). In: Kékesi Zoltán, Lázár Eszter, Varga Tünde, Szoboszlai János szerk. A gyakorlattól a diszkurzusig: Kortrás művészetelmleti szöveggyűjtemény Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Képzőművészet-elmélet Tanszék, mke.hu, MKE, Web. 2012. dec. 18. http://www.mke.hu/adat/szoveggyujtemeny.pdf

[10] Grant Kester: i. m.