KIÁLLÍTOTT KULTÚRÁK


A kiállított kultúrák [1]  fogalma a kulturális antropológiában és az etnográfiában a kulturális reprezentáció és az antropológia interpretatív fordulatával (~interpretáció) hozható összefüggésbe. A szóösszetétel az 1990-es évek elején jelent meg mint a kritikai múzeumtudomány új, értelmező fogalma [2]: jelentése egyfelől a múzeumi kiállítási munka kritikai megközelítésére, másfelől annak értelmező és szerzői olvasatára vonatkozott. Eszerint a kiállítás egy szövegszerűen olvasható komplex mű, rétegzett és jelentéssel telitett térbeli és vizuális rendszer, továbbá olyan alkotás, amely a múzeumi kutatásoknak és a múzeumtudománynak (tehát az elméletnek, a módszertannak és a praxisnak) egyszerre alanya és tárgya. A fogalom mögött feltáruló reflexív gondolkodásmód a kilencvenes években sem példanélkülinek, sem alapvető újdonságnak nem számított, és ez a társadalmi, illetve a művészeti múzeumi kontextusra egyaránt érvényes állítás (~bemutatási mód ~fehér kocka ~interpretáció ~új muzeológia). Sokkal inkább egy olyan, tudományszakon (múzeumtudomány) belüli fogalmi megkülönböztetésnek tekinthetjük, amely multidiszciplináris jellege miatt az értelmezés során új szempontok figyelembevételét tette lehetővé. Ezt a kritikai és szerzői attitűdöt sűrítette az angolszász múzeumtudományi szakirodalom a ’kiállított kultúrák’ értelmező szóösszetételébe.

A fogalom kialakulásához figyelembe kell venni a művészeti diskurzus hatvanas évektől kezdődő konceptuális és/vagy kisajátításon alapuló, kritikai (nem ritkán radikális, a múzeumok és galériák intézményére irányuló) művészeti gyakorlatát. [3] A kulturális antropológiában és az etnográfiában pedig a hetvenes évektől változott meg ugyancsak a szerzői és alkotói (mint az elemző tanulmányokat író, illetve a kiállításokat rendező) szerepkör, ezzel párhuzamosan feloldódtak a műformákkal kapcsolatos addigi bizonyosságok (vö.: Clifford Geertz „elmosódó műfajok” megközelítésével), átrendeződtek a fogalmak, új tudományos paradigmák épültek ki a korábbi megközelítések mellé. Ebben az átalakulásban keresett magának helyet a kritika, a reflexió és a ’fordulat’ (turn, Wende), melyek elsősorban az ’interpretáció’ és a ’reprezentáció’ helyét és szerepét állították a kultúratudományi érdeklődés és a kritika középpontjába (~interpretáció).

A ’kiállított kultúrák’ a múzeumokban és a galériákban elsősorban a bemutatás térbeli átalakulására (spatial turn) és vizuális módszereire (visual display) vonatkozott, de gyakorlati szinten a kiállítási munka új praxisát és szemléletét jelölte – ami lényegesen több volt a puszta vizualitásnál. A változás így nem azonosítható kizárólagosan a kiállítóterek fizikai terében zajló folyamatokkal – ugyanúgy, ahogy az írott szövegek esetében a nyelvi fordulat (linguistic turn) sem csak retorikai átalakulást, hanem egy új és más kritikai gondolkodást és diszkurzust jelölt. Az viszont érzékelhető, hogy a kiállítási kultúra átalakulása mind a látogatók, mind pedig az elemzők számára a formai változásokon keresztül azonosítható a legkönnyebben. A kiállításrendezés mint tudatosan vállalt (akár láthatóvá is tett) szerkesztői gesztus viszont nyilvánvaló, hogy nemcsak a kiállítás fizikai terét változtatja meg, hanem a kiállítás, a kiállításrendezés és a múzeumi tudás egymással összefüggő jelentésrendszerét is, ezen keresztül az egész intézményi praxisra hatással van (~új muzeológia). Ugyanehhez a fogalomhoz kapcsolhatóak továbbá azok a kutatási tendenciák, amelyek a múzeumok egészére is hatással voltak: ez érinthette a gyűjtemény kritikai feltárását, az állandó kiállítások újrarendezését, vagy a kritikai kultúrakutatás kérdéseinek múzeumi/kiállítási térben való megfogalmazását, de minden esetben a szerzői/szerkesztői/kurátori szerep és befolyás elismerésével (~interpretáció ~bemutatási mód ~szerzőség). Tehát a fogalom olyan szövegszerű módszertani stratégiák múzeumi/kiállítási alkalmazására utal, amelyek az elmúlt húsz-harminc évben alapvetően alakították a múzeumon kívüli művészeti és kultúratudományi diszkurzusokat.

A ’kiállított kultúrák’ viszont nem csupán a fentebb felsorolt összetevőket jelenti külön-külön, és nem is ezek összessége: sokkalinkább egy olyan értelmező fogalom, ami az eredeti angol szóösszetételben (exhibiting culture) egy konkrét kultúratudományi/ antropológiai/irodalmi vitára utal: a sajáttól karakteresen eltérő kulturális másság íráson keresztüli (writing culture) „létrehozására” [4], a kulturális reprezentáció válságára, a válság kritikus és önreflexív tudományos magyarázatára. [5] Míg az antropológia és a kultúratudományok területén ez a koncepcionális átalakulás alapvetően a szövegben zajlott, [6] addig a gyűjteményekkel rendelkező múzeumokban, illetve a gyűjtemény nélküli galériákban leginkább a kiállítás térre és vizuális nyelve fordított narratív struktúrájában.

A művészeti múzeumok esetében ezt a változást a művészek intézménykritikus attitűdje és munkái alapvetően befolyásolták, míg a társadalmi múzeumokban a kurátor mint kutató, mint a jelentéseket létrehozó rendező szerepe került előtérbe (~szerzőség ~interpretáció ~kurátori [szemlélet]). Ezek hatására az intézmények (a társadalmi és a művészeti múzeumok egyaránt, diszciplináris identitástól függetlenül) elkezdték beilleszteni kiállítási praxisukba e módszertani változások tanulságait – a tudások, az alkotók (szerző, a kurátor, a művész és a befogadó) és a fogalmak diszkurzív elrendezésével –, amelyek így a kiállító terekben láthatóvá váltak. A múzeum így már nemcsak a nagy történetek helye volt, hanem akár a kérdések, a kétségek és az alternatív olvasatok szubjektív tere is, amely így már könnyebben alakított ki új, demokratikusabb praxisokat (~diszkurzivitás ~részvételen alapuló művészeti gyakorlatok ~együttműködésen alapuló művészeti gyakorlatok).

Ezzel párhuzamosan (és talán épp ennek hatására) váltak a múzeumok és a kiállítások – a praxison (a tudomány művelésének elmélete, módszere és gyakorlata) túl – a kritikai vizsgálat tárgyává és terepévé, és ezen keresztül lett a ’kiállítási kultúra’ a társadalom- és kultúratudományi, továbbá a művészeti és kurátori gondolkodás (gyakorlaton túlmutató) elméleti és módszertani (szak)területének része (~interpretáció).

 

Frazon Zsófia

 

 

Felhasznált és ajánlott irodalom

Appadurai, Arjun – Breckenridge, Carol A.
2004 Gondolatébresztő múzeumok. A közszemlére tett örökség Indiában. In: A kulturális örökség. szerk. Erdősi Péter – Sonkoly Gábor, Budapest, L’Harmattan, Atelier (Atelier füzetek 7.),  305-321.

Bachmann-Medick, Doris
1992 ’Writing Culture’ – ein diskurs zwischen Ethnologie und Literaturwissenschaft. Kea. Zeitschrift für Kulturwissenschaft, 4/1992, 1-20

Bachmann-Medick, Doris. Hrsg.
1997 Übersetzung als Repräsentation fremder Kulturen. Berlin, Schmidt Verlag
1998 Kultur als Text. Die anthropologische Wende in der Literaturwissenschaft. Frankfurt am Main, Fischer

Bouquet, Mary
1999 Academic Anthropology and the Museum: Back to the Future. An Introduction. Focaal, 34/1999, 7-20.

Bouquet, Mary
2000 Thinking and Doing Otherwise: Anthropological Theory in Exhibitionary Practice. Ethnos, 2/2000, 217-236.

Clifford, James
1994 A törzsi és a modern. Café Bábel. 4/1994/, 71-81.
2001/20002 Kiállított kultúrák. Magyar Lettre International 2001/2002 tél, 23-26

Clifford, James – Marcus, George E. eds.
1986 Writing Culture. The Poetics and Politics of Ethnography. Berekley, Los Angeles, London, University of California Press

Fuchs, Martin – Berg, Eberhard
1993 Phänomenologie der Differenz. Reflexionsstufen etnographischer Repräsentation. In: Kultur, soziale Praxis, Text. Die Krise des etnographischen Repräsentation. Hrsg. Berg, Ebenhardt – Fuchs, Martin, Frankfurt am Main, Suhrkamp, 1993, 11-108.

Geertz, Clifford
1994 Az értelmezés hatalma. Antropológiai írások. Budapest, Századvég

Gottowik, Volker
1997 Konstruktionen des Anderen: Clifford Geertz und die Kriese der ethnographischen Repräsentation. Berlin, Reimer

György Péter
2003 Az eltörölt hely – a Múzeum. A múzeumok átváltozása a hálózati kultúra korában. New York, Természettörténeti Múzeum – egy példa. Budapest, Magvető

Herzfeld, Michael
1983 Looking Both Ways: The Ethnographer in the Text. Semiotica, 46/1983, 2/4, 151-166.

James, Allison – Hockey, Jenny – Dawson, Andrew eds.
1997 After Writing Culture. Epistemology and Praxis in Contemporary Anthropology. London, New York, Routledge

Karp, Ivan – Lavine, Steven D. ed.
1991 Exhibiting Cultures. The Poetics and Politics of Museum Display. Washington, London, Smithsonian Institution Press

Lumley, Robert ed.
1988 The Museum Time-Machine. Putting Cultures on Display. London, New York, Routledge.

Macdonald, Sharon – Fyfe, Gordon eds.
1996 Theorizing Museums. Representing Identity and Diversity in a Changing World. Oxford, Blackwell Publishing

Mangano, Marc
1990 Textual Play, Power, and Cultural Critique: An Orientation to Modernist Anthropology. In: Modernist Anthropology. From Fieldwork to Text. szerk. Mangano, Marc, New Jersey, Princeton University Press, 3-47.

Raunig, Gerald – Ray, Gene eds.
2009 Art and Contemporary Critical Practice: Reinventing Institutional Critique. London, MayFlyBooks. mayflybooks.org. MayFly Books. Web. 2013. jún. 10. http://mayflybooks.org/?page_id=20

Shelton, Anthony
1999 Unsettling the Meaning: Critical Museology, Art, and Anthropologycal Discourse. Focaal, 34/1994, 143-162.

 

 


[1] Az exhibiting culture „kiállított kultúrák” fordításban Karádi Éva James Clifford szövegének fordításában olvasható a Magyar Lettre Internationalben (Clifford 2001/2002). Az angol fogalom a writing culture kifejezéssel együtt a másság leírásának kontextusában született, ahol a másság karakteres kulturális különbséget jelentett, amely megfigyelhető, megérthető, szöveges formában újraértelmezhető, kiállítható. A fogalmak körül kialakult kritikai diskurzus lényege hogy a jelenségeket körbevevő hatalmi mező mennyire perspektíva függő. de a kritika módszertani tanulsága túlmutatott a „népek” leírásán – tehát nem kiállítási kultúráról, hanem sokkal inkább a kultúrák kiállításáról beszélhetünk. . Az angol terminusokban a culture visszaadja ezt a kettősséget, a magyar fordítás esetén ez külön interpretációra szorul. 

[2] Karp, Ivan – Lavine, Steven D. ed 1991 Exhibiting Cultures: The Poetics and Politics of Museum Display. Washington, London, Smithsonian Institution Press.

[3] Raunig, Gerald – Ray, Gene eds. 2009 Art and Contemporary Critical Practice: Reinventing Institutional Critique. London, MayFlyBooks. www.mayflybooks.org. Web. 2013. jún. 10. http://mayflybooks.org/?page_id=20

[4] Clifford – Marcus ed. 1986 Writing Culture. The Poetics and Politics of Ethnography. Berekley, Los Angeles, London, University of California Press, Geertz 1994 Az értelmezés hatalma. Antropológiai írások. Budapest, Századvég

[5] Gottowik 1997Konstruktionen des Anderen: Clifford Geertz und die Kriese der ethnographischen Repräsentation. Berlin, Reimer; James, Allison – Hockey, Jenny – Dawson, Andrew eds. 1997 After Writing Culture. Epistemology and Praxis in Contemporary Anthropology. London, New York, Routledge

[6] Bachmann-Medick 1992 ’Writing Culture’ – ein diskurs zwischen Ethnologie und Literaturwissenschaft. Kea. Zeitschrift für Kulturwissenschaft, 4/1992, 1-20. o.,Fuchs, Martin – Berg, Eberhard 1993 Phänomenologie der Differenz. Reflexionsstufen etnographischer Repräsentation. In: Kultur, soziale Praxis, Text. Die Krise des etnographischen Repräsentation. Hrsg. Berg, Ebenhardt – Fuchs, Martin, Frankfurt am Main, Suhrkamp, 1993, 11-108., Bachmann-Medick Hrsg. 1998 Kultur als Text. Die anthropologische Wende in der Literaturwissenschaft. Frankfurt am Main, Fischer,Shelton 1999 Unsettling the Meaning: Critical Museology, Art, and Anthropologycal Discourse. Focaal, 34/1994, 143-162.