Művészetelméleti és gyakorlati szabadiskola


Megőrizni a kritikusságot – Barabara Steiner szemináriuma

| tranzit.hu
Tags: , , , , ,

A vitatkozó múzeum – Hegyi Dóra interjúja Barbara Steinerrel

steiner2

Szeminárium Barbara Steinerrel, közös ebéd, Collegium Budapest

Helyszín: Collegium Budapest

Barbara Steiner témája (Being Critical. Still) a pontszerűen megnyilvánuló kritikusság attitűddé mélyítése, olyan hozzáállás kialakítása, mely sajátosan nyitott gondolati struktúrákban nyilvánul meg. Hogy ezek miként jelenhetnek meg egy intézmény működésében, programjában, kurátorainak munkájában, milyen kérdéseket, problémákat vetnek fel, arról az általa vezetett lipcsei GfZK (Galerie für Zeitgenössische Kunst) szolgál modellül.

Az intézményről (és általában a kortárs művészeti intézményekről) négy aspektusból lesz szó:
1. a (szocialista) múlt az intézmény jelenére gyakorolt hatása
2. az intézmény funkciói és az egyes alegységek programja, a kereskedelmi tevékenység
3. az épület mint szellemi arculat és a kommunikációt segítő eszköz
4. a művészi-kurátori-intézményi kritika (kritikusság) szerepe

1. Egy intézmény múltja és jelene között nem feltétlenül feszül konfliktus, de a poszt-szocializmus felbomlása és a kapitalista viszonyok kialakulása olyan változásokkal járt, melyek nemcsak felszínre hoztak, de rögzítettek is számos társadalmi problémát. (Ennek illusztris példája a két Németország egyesülésekor kialakult helyzet).
Egy intézmény, mely akár a működés, akár a prezentáció-reprezentáció szintjén is tükrözi a gazdasági-társadalmi viszonyokat, egyrészt különféle identitásokra tesz szert, másrészt a műveken keresztül a legkülönfélébb identitásokat gyűjti, kutatja és mutatja be.
A GfZK saját alapprogramjának megkérdőjelezését is felvállalta, amikor 2002-ben kiállítás-sorozatot indított el a kultúra és művészet szerepéről a poszt-szocialista társadalomban. A széleskörű társadalmi vitával kísért három nagy projektben (Cultural Territories, Heimat Moderne, Againstwithin) végül maga az intézmény is témává vált- működése, szerepe és a hozzá fűzött remények, rátapadó ideológiák.

2. A GfZK két épületből és egy kertből áll. A hagyományos funkciók (gyűjtés-őrzés, bemutatás-kutatás, oktatás) betöltésére minden alegység (osztály) saját arculatot, megjelenést és programot dolgozott ki a közönség más-más rétegét célozva meg. Emellett művészek által fejlesztett és támogatott kereskedelmi tevékenység is folyik, mely figyelembe veszi a gazdaság új szükségleteit, megkérdőjelezve éppúgy, mint reflektálva azokra.

3. A GfZK új programjának vitájakor merült fel az építészeti keret vizsgálatának szükségessége is, hiszen az épület a művek „olvasásának” és interpretálásának térbeli lehetőségeit teremti meg. A GfZK1 Peter Kulka átalakított villaépülete, mely a hagyományos ’white cube’ koncentrált, zárt és végleges jellemzőit mutatja, míg a 2004-ben megnyitott GfZK2 egy sokszög alaprajzú, variálható falakkal operáló, nyitott és tetszés szerint tagolható tér. Mivel a téralakítás éppúgy társadalmi, mint kommunikációs kérdés, az új kihívás olyan tér létrehozása, mely saját újraértelmezését is folyamatosan lehetővé teszi.

4. A kurátori és művészi bírálat két nagy problémája a vélt igazság kifejezésének többnyire autoriter volta, illetve a kritizált rendszer működtetésében való (akart-kényszeredett) részvétel.
Ezek következménye a kultúra megnyilvánulási formáinak meghatározása, az alternatívák elnyomása és korlátozása – egyfajta egység (hatalom, ideológia, esztétika) nevében. De a sokféleség nemcsak nehezen átlátható, homogenizálható tömeg lehet, hanem kiindulópont is. És hogyan tudjuk mi, vagy egy intézmény tudatosan szemlélni, esetleg gerjeszteni a kritikus vitára inspiráló, nyugtalanító sokféleséget?
Ebben a szekcióban Steiner a GfZK koncepciójának és programjának olyan inspiratív elemeit mutatja be, melyek a különböző felfogások, megnyilvánulások között konfliktus- vagy versenyhelyzetet teremtve tudatosítják a gondolatok szabad áramlását és a cselekvés sokféle lehetőségét.