Művészetelméleti és gyakorlati szabadiskola


Spekulációs gyakorlat – Anders Kreuger és Miriam Bäckström szemináriuma

| tranzit.hu

Szeminárium Anders Kreugerrel és Miriam Bäckströmmel, 2B Galéria, Budapest

Szeminárium Anders Kreugerrel és Miriam Bäckströmmel, 2B Galéria, Budapest

2007. szeptember 21-23

2B Galéria

Gyakran a spekuláció a válasz a művészet egyik legfontosabb kérdésére: Mi az érdekes? A bizonytalanság, a nyugtalanság, de még a tudatlanság is érdekesebb lehet, mint az ellentétük. Ha a művészetet érdektelen, akkor ezt úgy értjük, hogy nem éri el a célját még akkor is, ha nem tudjuk, hogy valójában mi is ez a cél. A spekuláció meglehetősen jól működik, ha a szabadság és a kiszámíthatatlanság elérésében reménykedünk, amelyek néha a céltalanság egyetlen ellenszerei.
Könnyedén beszélhetünk spekulációról több különféle kontextusban, de sokkal nehezebb megmondani, hogy mit takar a fogalom ténylegesen, számba venni a konkrét műveleteket, amelyeket magába foglal, pontosan jellemezni a területet, amelyet lefed. Lehet, hogy a spekuláció fogalma valójában annyira tág, és megengedő, hogy csak a művészetben működik, és sehol máshol.

Az utóbbi négy-öt évben elég intenzíven dolgoztunk együtt. Együttműködésünk a művész és kurátor közötti meglehetősen konvencionális munkamegosztásból adódó gyakorlattól az elmélyült beszélgetésekből kibontakozó közös szerzői munkáig, valamint a konzultációkból és kölcsönös inspirációból létrejött bonyolult kapcsolatig terjedt.

Erről tanúskodik Miriam Bäckström filmje, a Kira Carpelan, amelyben Anders Kreuger a ‘tréner’ ellenszenves karakterét alakítja. Ez persze a művészvilág etikettjének feje tetejére állítása: a kurátor általában nem szokott fizikailag is megjelenni abban a munkában, amelynek létrejöttét segítette, támogatta. De mi élvezzük, ha “olyan dolgot mondunk, amit nem lenne szabad kimondani” és “olyan dolgot teszünk, amit nem lenne szabad megtenni.”

Beszélgetéseink egyik visszatérő témája a spekuláció, elmélkedés, mint attitűd (a spekulatív gondolkodás, mint a jövő pro-aktív tükrözése, a kifejezés etimológiai értelmében, amely a latin speculum szóból származik), és mint módszer (spekuláció, mint ellenszegülés, bejáratott témák, és elfogadott vélemények elutasítása) fontossága.

Azt állítjuk, hogy a spekuláció ebben a két értelemben elengedhetetlen a kreativitáshoz és a művészi tevékenységhez. Igaz, a spekuláció közelebb áll a gondolkodás átlátszatlan folyamatához, mint a tudás átlátható működéséhez. A The Life of the Mind című művében Hannah Arendt gondolkodásról adott meghatározása szintén azt a dimenzióját emeli ki a folyamatnak, amire a művésznek és a kurátornak is egyaránt képesnek kell lennie: tartalmasan elmélkedni a megismerhetetlenről. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni. Az elmélkedés értelmet és tisztaságot teremthet, de félrevezető és zűrzavaros is lehet.

A kvalitatív fogalmak, mint Hannah Arendtnél a spekuláció vagy a gondolkodás, vagy mint Henri Bergsonnál a tartam és az intuíció, zártak, és rugalmatlanok abban az értelemben, hogy ellenállnak konkretizálásnak.

A Művészetelméleti és -gyakorlati szabadiskola szemináriumán a spekuláció témáját két szempontból szeretnénk megközelíteni. Miriam Bäckström legutóbbi filmjei a Rebecka (2004), A néző (2005) és fent említett Kira Carpelan (2007) segítségével illusztráljuk, hogyan alkalmazhatja a művész a spekulációt, mint attitűdöt és módszert. A szeminárium résztvevőivel közösen a “close reading” módszerével néhány szemelvényt elemzünk Henri Bergson utolsó, kevéssé ismert könyvéből, Az erkölcs és a vallás két forrása (1932) címűből, amely nem titkoltan spekulatív gondolkodáson alapszik.

Azt reméljük, hogy a szeminárium a megismerhetetlen, leendő dolgok tükrévé alakul. Reméljük, hogy a Spekulációs gyakorlat tartalmas és kiszámíthatatlan lesz.