Művészetelméleti és gyakorlati szabadiskola


What, How and for Whom / WHW

Mile Szandra
Tags: , , , ,

A normalizáció bemutatása – a WHW szemináriuma

(Világ)nézet-eltérítés mint az ismeretterjesztés egy formája – Hock Bea interjúja Natasa Ilićcsel és Ivet Čurlinnal

A WHW tagjai (Ana Devic, Natasa Ilic, Ivet Curlin and ) http://www.ecoledumagasin.com

A WHW (what, how & for whom / mit, hogyan és kinek) nem csak kérdez, de a válaszokat megkeresni és meghallgatni sem fél. A kiállításaikat baloldali nézőpontból rendezik, kurátori koncepciójuk lényege, hogy a társadalmi problémáknak kontextust és diszkurzív, fizikai teret nyissanak, amely befogadó és nyitott a reflexióra. 2000-ben a Kommunista Kiáltványból kölcsönzött kérdésekkel nemcsak egy névadó kiállítást rendezett, hanem egy a kiállításon túlmutató kurátori csoport is létrejött. A WHW egy kollektíva, kurátor tagjai Ivet Ćurlin, Ana Dević, Natasa Ilić és Sabina Sabolović, valamint folyamatosan együtt dolgoznak Dejan Kršićcsel, aki dizájnerként a kiállítási arculatokat és a katalógusok, plakátok tipográfiáját készíti.

A WHW 2006-ban tartott először szemináriumot a tranzit.hu Művészetelméleti és –gyakorlati szabadiskolájában, ahol a normalizáció problémakörét vitatták meg. A normalizáció egy folyamatosan formálódó fogalom,  amit a WHW a politikai diskurzusból emelt át. A háború utáni normalizálódás  a Nyugathoz, a közgondolkodásban normálisnak tartott világhoz való felzárkózás.[1] A szeminárium előtt már két kiállítás is megvalósult ehhez kapcsolódóan. 2002-es Broadcasting Project, dedicated to Nikola Tesla, a nemzeti identitás és a nacionalizmus kérdéseit feszegette egyfajta Európai Unió előtti orientációban gondolkodott a fizikus személyén keresztül, aki egyszerre szerb, horvát, jugoszláv és amerikai. A projekt  2006-ban továbbnőtt és Tesla születésének 150-ik évfordulóján a normalizáció és az identitás fogalmai kiegészültek az elmúlt 50 év társadalmi és politikai változásaival. A WHW a Teslához kapcsolódó nyitott antiemlékmű felhívással egy új nyilvános diskurzust indított nemcsak a fizikusról, hanem a személyéhez kötődő konfliktusokról, identitáskérdésekről is.

2009-ben a 11. Isztambuli Biennálé kurátorai, a kiállítást szintén egy karizmatikus személyhez kötötték. A kurátori koncepciót Brecht művészetelméleti nézeteiből eredeztették és a kiállítás címe pedig az egyik operájából vett idézetet, a What Keeps Mankind Alive? lett. Az Art Always Has Its Consequences hosszú távú, kétéves együttműködéssel létrejövő projekten időben a biennáléval részben párhuzamosan, részben azt megelőzve dolgoztak. A projektben három intézmény (new media center_kuda.org, tranzit. hu, Muzeum Sztuki (Łódź) vett részt. A projekt a résztvevő intézmények külön kutatásaiból állt össze, melyek a kiállítástörténettel, az archívummal, a társadalomkritikus dizájn témakörével foglalkoztak, valamint kiegészült a tranzit.hu által gyűjtött művészszövegek olvasókönyvével. Az Art Always Has Its Consequences egy mintaprojekt lehetne a WHW munkájának és céljainak megértésében. A kulturális geopolitika működtetése, ahogyan összekapcsolnak olyan intézményeket, amik hasonló pozícióból, hasonló kritikai hangon beszélnek, a kollektív kreativitás, amely nem csak egy néhány hónapig nyitva tartó kiállításon valósul meg, hanem évekig tartó valós, közös gondolatcsere formájában.

A WHW a Beginning As Well As We Can (How Do We Talk About Fascism?) projektjük részeként 2014-ben is tartott egy szemináriumot a tranzit.hu szabadiskolájában. Főleg a volt keleti blokk országaiban érezhető erősen a probléma, hogy nem a fasizmus megléte a kérdés, hanem annak mennyisége és nyíltsága. Ez egy még most is zajló kiállítás-, beszélgetés- és eseménysorozat, amibe igyekeznek minél több intézményt bevonni, ezúttal már egy szélesebb kulturális geopolitikában gondolkodva a Balkán és Kelet-Európa határain túl. A WHW saját határain való átlépést mutatja az is, hogy ők rendezték 2014-ben a Meeting Points 7-et, amelynek témája az arab világ művészetének kontextualizálása, helyszínei pedig Zágráb, Antwerpen, Kairó, Hong Kong, Bejrút, Bécs és Moszkva.

A WHW mint kurátori kollektíva közös nézőpontjai és közös válaszai adják a több éve tartó és mindig megújuló kollektív gondolkodás kereteit. Ezek a témák a politikailag érzékeny centrum és a periféria, a kelet és a nyugat fogalmak kritikai megközelítése. A társadalmi kérdésekre való nyitottság és a nyilvános diskurzusra való folyamatos törekvés teszi eredményessé projektjeiket, működésüket.

[1]              A fogalmat az interjú második kérdésében járják körül részletesen.