Művészetelméleti és gyakorlati szabadiskola


Utak az Öröm birodalmának létrehozásához – Jan Verwoert szemináriuma

| tranzit.hu

verwoert_jo

Jan Verwoert

„Mi” és a kortársiasság – Iványi-Bitter Brigitta interjúja Jan Verwoerttal

Helyszín: Millenáris, OSA, Nyílt Társadalom Archívum, Budapest

A társadalmi kötelékek titkok megtartása és egymással való megosztása révén jönnek létre. Kódolt kézfogásokon, pillantásokon, szófordulatokon keresztül, azáltal, hogy megtanulunk egy bizonyos, megkülönböztetett módon létezni, öltözködni, beszélni, olyan rituálék és varázsigék által, melyek bizonyos, minden mástól különböző szellemeket idéznek. Ezek a technikák éppannyira igénylik a gyakorlatot, mint amennyire a képzelőerőt. Ahhoz, hogy a kötelék létrejön, el kell képzelnünk a belőle képződő közösség képét. Vagyis a képek azokban a meghatározó pillanatokban játszanak szerepet, amikor egy közösség létrejön. Azt az ígéretet jelenítik meg, amelyet a társadalom fog közvetíteni a tagjainak a jövőben.

A szeminárium feltérképezi azokat a metakommunikációs módszereket és képeket, amelyek révén a közösségek létrejönnek, mind a múltban, a jelenben és a jövőben. A téma megvitatásához kiindulópontként a mindennapi kultúra történeti és jelenkori vizuális példáit használjuk. Ugyanebben az összefüggésben a szemináriumon olyan műtárgyakat és projekteket fogunk vizsgálni, amelyek a közösségek létrejöttének gyakorlati és vizuális logikájával foglalkoznak, és alternatívákat fogalmaznak meg.

A művészet és a mindennapi élet vizsgálata mellett, szövegek értelmezésével is foglalkozunk majd. Vizsgálódásainkat a következő kérdések vezérlik: vajon a közösségek létrejötte mindig magában hordozza az erőszak pillanatát és a hatalmi struktúrák elfogadását? Vagy léteznek olyan működési formák és képek, amelyek feloldják ezt az erőszakot és a közösségi együttélés közmegegyezésen alapuló, hatalom-nélküli struktúráit hozzák létre? Hogyan képzelhető el egy közösség, mely nem a “konstitutív másik” kizárásával meghatározott szekta, és nem is a férfi-barátságok kódexére épülő szövetség? Talán ez a „közösség nélküli közösség” ahogyan Derrida nevezi, amely egy varázstalanított pillanatban jött létre, összegezve azokat, akik semmi mást nem tudnak a közösségekbe vinni, mint saját magányukat.

Kérem, minden résztvevő hozzon magával egy képet!
Bármilyen jelkép (vagy szövegrészlet) megfelel, ami a fentiek kapcsán felmerülhet: falfestmény, jel, gesztus, póz, emlékmű, anti-elmékmű, politikai esemény, vagy építészeti példa…

A következő könyvek eligazodást nyújthatnak az olyan alapvető etikai és politikai kérdésekben, mint a (társadalmi) kezdeményezés pillanata:
Jacques Derrida: Politics of Friendship (2. fejezet: Loving in friendship: perhaps), Verso, London, New York, 2005.
Jean-Luc Nancy: The Inoperative Community (2. fejezet: Myth interrupted), University of Minnesota Press, Minneapolis, London, 1991/2004.
Giorgio Agamben: The Coming Community. University of Minnesota Press, Minneapolis, London, 1993/2005.