Frank Uwe Laysiepen, (1943) képzőművész, Amszterdamban él. 1970 óta foglalkozik fotóval, performansszal, filmmel és videóval. 1976 és 1988 között Marina Abramović együttműködve a body art legfontosabb képviselője. Legendás performanszaik a fizikai határaikat feszegető, az időt végtelenné nyújtó helyzeteket hoztak létre. Utolsó közös performanszuk, amely után életük is különvált, 1988-ban A szerelmesek – A Nagy Fal Séta volt. Ennek során a kínai nagy fal két szélső pontjáról indultak el és középen találkoztak. Ulay a fotográfiával is elmélyülten foglalkozott, kísérletezett a polaroid technikával, foglalkoztatta az önarckép, mint az önazonosság vizsgálatának eszköze.

Ulay munkáját mindvégig politikai állásfoglalás motiválja, amely meghatározza hosszú évek óta különböző művészeti akadémiákon (DAI, Dutch Art Institute, ArtEZ, Enschede; HISK, Higher Institute for Fine Arts, Antwerp, és Staatliche Hochschule für Gestaltung, Karlsruhe) folytatott oktatói tevékenységét.

Legutóbbi kiállításai (válogatás): I am making Art – Chapitre 1 – Rituel, Transgression, Endurance, Risque, Centre d’Art Contemporain Geneve, Geneva, 2007; SNAFU – Medien, Mythen, Mind Control, Hamburger Kunsthalle, Hamburg, 2006; 40 Years Video Art in Germany (From 1963 to the Present), travelling exhibition, 2006; Power-Plays, Para/Site ArtSpace, Hong Kong, 2005; and Interstate, Nicole Klagbrun Gallery, New York, 2005.

DVD: File on Ulay – Oeuvre and Archive 1970–1979.