Peternák Miklós, művészettörténész, kurátor, 1956
Author: zsuzsa
Milyen szerepet játszott a rendszerváltás a szakmai pályafutásodban?
1990 nyarán meghívást kaptam a Magyar Képzőművészeti Egyetemtől (akkor Főiskola) – a feladat egy új művészeti szak koncepciójának kidolgozása volt. Vállaltam, s ez sok mindent eldöntött, máig: azóta ott dolgozom, 1991-től teljes állásban. Korábban, 1981-1991 között nem volt állásom, csupán időszakosan szerződéses ill. alkalmanként ösztöndíjas jogviszonyok. Tehát az ún. „szellemi szabadfoglalkozás” ún. „munkára” változott nálam, a hétköznapokban. Egyébként kb. 1978-79 óta nagyjából hasonló témákkal foglalkozom, a lényeget tekintve hasonló aspektusból, mintegy „rendszerfüggetlenül”.
Milyen közvetítőkön keresztül, milyen forrásokból szereztél ismereteket erről az időszakról?
Amennyiben 1989-90-ről van szó, koromnál fogva mondható, hogy felnőtt fejjel, közvetlenül és nem közvetítőkön keresztül éltem át/meg az „eseményeket” vagy „időszakot”.
Amennyiben a kérdés arra vonatkozik, mi módon tájékozódtunk akkoriban a világ dolgairól, beleértve a közvetlen környezetet, vagyis Magyarországot, akkor talán az alábbiak segíthetnek a megértésben.
Én egy kisvárosban születtem és nőttem fel, 1976 óta élek Budapesten s pontosan emlékszem, milyen nagy volt a különbség a vidék és főváros között a tájékozódás, ismeretszerzés lehetőségei szempontjából. Annak ellenére, hogy a World Wide Web 1989/1993 közötti forradalma e tekintetben alapvetően átírt mindent, bizonyos értelemben ma is fennáll ez a különbség.
Tehát a világtörténelem Internet előtti korszakaiban, s ilyen közép-kelet-európában az ún. legutóbbi rendszerváltás, az információk megszerzésének három fő forrása volt: a nyilvánosság médiumai (melyek mindig, diktatorikus államrend idején különösen) manipuláltak, ami azt jelenti, hogy munkát és figyelmet kíván a valós vagy érvényes információk kiszűrése: egyszerű példával élve meg kell tanulni, hogy amit a Művészet ír, az nem feltétlen művészet, legalábbis nem egyezik a nemzetközi trendekkel, vagy épp amit kortársként kíván eladni, az már 50 éve elmúlt, s így történelem. Ennek megtanulásához mindenekelőtt az ún. „második nyilvánosság” keretei között megszerezhető ismeretek segíthettek, tekintve hogy ez még mindig egyszerűbb lehetőség volt, mint a harmadik, a világ (az ún. „szabad világ”, vagy „nyugat”) akkor időszakosan tőlünk elzárt részein elérhető nyilvános információk megszerzése. A „második nyilvánossághoz” tartozott a személyes találkozások, beszélgetések, nem nyilvánosan meghirdetett események, előadások halmaza, az illegális kiadványok (illegálisan az országba csempészett kiadványok) megismerése de éppígy az is, hogy hol lehetett adott esetben rendszeresen hozzáférni a fent említett harmadik csatorna híreihez. Ugyancsak egyszerű példával élve némi utánajárással ki lehetett deríteni, mely folyóiratok járnak Szépművészeti Múzeum könyvtárába s melyekért kell a Gorkíj vagy a Művészettörténeti Kutató könyvtárába menni, mi az ami nem zárolt anyag a Parlamenti Könyvtárban s mi szabadpolcos az Egyetemi Könyvtárban, stb. (Hozzá kell tennem, hogy ezen intézményekbe persze nem lehetett csak úgy besétálni az utcáról, minimum egyetemi hallgatói jogviszonyra, vagy egyéb engedélyre volt a beiratkozáshoz szükség.) Természetesen ezt kiegészítették az alkalmi külföldi utakon beszerzett könyvek, újságok, információk, melyek lehetséges mennyiségét azért a bőröndtérfogat és a még cipelhető súly mellett a 3 éves (sokaknál ennél is hosszabb időt jelentő) utazási korlát is limitált.
Csak az 1980-as évek végén váltak elérhetővé a szatellit és az alkalmas antennák révén a nemzetközi televíziós adások, vagyis a sugárzott hírek tekintetében a rádió volt az egyetlen lehetséges forrás évtizedeken át.
Milyen fordulópontot jelentő művészeti / politikai / közéleti / szakmai eseményekre, publikációkra emlékszel, melyek voltak hatással rád közvetve vagy közvetlenül?
Csak egyet kiemelve: az 1989-es decemberi romániai „televíziós forradalom” rám is kivételes hatással volt. Ennek konkrét következménye az a konferencia, amit 1990 tavaszán többekkel együtt szerveztünk s amelyről dokumentumfilmet is készítettem (A médiumok velünk voltak, Sugár Jánossal közös, BBS produkció).
Változott-e, és ha igen hogyan, és minek a hatására a rendszerváltásról, a rendszerváltás eszméiről alkotott képed az utóbbi 10 / 5 / 1 évben?
Ma is éppúgy gondolom, mint akkor, hogy egy demokratikus jogállam jobb, mint a „létező szocializmus” vagy bármilyen diktatúra. Geográfiailag a határok virtualizálódása számomra permanensen élményszerű, nem tudom „megszokni” (pontosabban: elfelejteni azt, amikor nem volt így, 1989 illetve később az Európai Uniós csatlakozás előtt). Tehát én ennek ma is, mindig örülök: akár utazom, akár ha mások utaznak.