Andrási Gábor, művészettörténész, kurátor, 1954
Author: zsuzsa
Milyen szerepet játszott a rendszerváltás a szakmai pályafutásodban?
Adminisztratív értelemben semmit. Ugyanúgy, szakmai szempontból teljesen függetlenül dolgozhattam az Óbudai Társaskör (elődje: Óbudai Klubház, majd Óbudai Művelődési Központ) alkalmazottjaként a két kiállítóhely (az Óbudai Pincegaléria és – 1987-től – az Óbudai Társaskör Galéria) párhuzamosan futó programjának összeállításán, mint 1981 óta. A galériák koncepciója azonban a körülmények hatására változáson ment keresztül. Okafogyottá vált és megszűnt a „rehabilitációs” funkció; ami a hivatalos nyilvánosság reprezentatív helyszíneiről kiszorult, a színtér perifériáján vagy ismeretlenségben alkotó művészeknek rendezett kiállításokat jelentette. (A nyolcvanas években még a középgenerációs és idősebb, „avantgardistának” minősült művészek számára is fontos lehetőség volt a 45 négyzetméteres Fő téri pincegaléria.) Ettől kezdve a koncepció három fő összetevőből állt: 1. az első, bemutatkozó önálló kiállítások vállalása (életkortól függetlenül, de döntően a fiatalabb generáció számára, például: Chilf Mária, Koronczi Endre, Szíj Kamilla). 2. ismert művészek pályájának fordulópontjait, váltásait nyilvánosságra hozni (például: Jovánovics György, Swierkiewicz Róbert, Tolvaly Ernő, Türk Péter), ill. évtizedek óta „hallgató” művészek visszatérését kezdeményezni (például: Donáth Péter, Major János). 3. nemzetközi kapcsolatokat kiépíteni és cserekiállításokat szervezni. (Az 1988 és 1991 között rendezett kiállításokat a Függelék tartalmazza – A. G.)
Körülbelül tíz éve rendszeresen publikáltam – kezdetben irodalmi, majd művészeti témában – különféle lapokban; 1981–1984 között a Vigilia művészetkritikusa voltam. 1991-ben azonban Sinkovits Péter felkért, hogy szerkesztőként is vegyek részt a nem sokkal korábban indult Új Művészet folyóirat számainak előkészítésében.
Milyen fordulópontot jelentő művészeti / politikai / közéleti / szakmai eseményekre, publikációkra emlékszel, melyek voltak hatással rád közvetve vagy közvetlenül?
Több helyen megírtam már, hogy véleményem szerint a rendszerváltás a képzőművészetben (vagyis a modernizmus kritikai és művészettörténeti kanonizációja, illetve a kortárs művészetben a „transzavantgárddá”, „új szenzibilitássá” alakult avantgárdnak a hivatalos nyilvánosság reprezentatív fórumain – Magyar Nemzeti Galéria, Velencei Biennále – történő megjelenése) megelőzte a politikai berendezkedés átalakulását. Ezért a művészeti és szakmai fordulatot – mely inkább évtizednyi folyamat volt – számomra a nyolcvanas évek legelején rendezett óbudai Tendenciák kiállítás-sorozat és az Altorjai Sándor, majd később a 101 tárgy (Objektművészet Magyarországon 1955-1985), valamint az Erdély Miklós kiállítások, továbbá a párhuzamosan zajló székesfehérvári évtized-összefoglaló tárlatok jelenítették meg.
Ma már a fordulat „előszelének” tekintem a Soros Alapítvány xeroxgép-programját (így jutott nagyításra-kicsinyítésre képes fénymásoló az Óbudai Klubházba is, melyet csak kezdetben ellenőriztek szigorúan), valamint a szamizdat Beszélő és AL (Artpool Letter) egyre bátrabb terjesztési gyakorlatát.
A színtéren történt intézményi változásokban fontos szerepet játszott a Soros Alapítvány (SCCA) tevékenysége és a Műcsarnoknak az új, modernista/ex-avantgárd kánont demonstráló kiállítás-politikája; az Új Művészet folyóirat (elődjéhez képest) progresszívebb irányba fordulása; a Ludwig Múzeum megalapítása (1989), majd 1991-ben megnyílt állandó kiállítása, és a Magyar Nemzeti Galéria Hatvanas évek kiállítása (1991), valamint az első kereskedelmi galériák megjelenése.
A nagyobb léptékű politikai-közéleti fordulatot tükröző események között emlékezetes közösségi élmény volt a bős-nagymarosi vízlépcső elleni tüntetés (1988. szeptember 12.), melyet a rendőrség már csaknem teljes passzivitással kísért. Revelációként hatott egy évvel később a határnyitás (1989. augusztus 19.), az NDK állampolgárok exodusa a magyar-osztrák határon keresztül. A kettő közé esett Nagy Imre újratemetése (1989. június 16.), addig nem tapasztalt performatív elemekkel, valamint Bachman Gábor és Rajk László installációjával.
Milyen közvetítőkön keresztül, milyen forrásokból szereztél ismereteket erről az időszakról?
Alkalmam volt személyesen átélni az időszakot, és – a két kisgaléria léptékét tekintve – részt is venni a művészeti színtéren zajló folyamatokban. Tájékozódni nemcsak szamizdatból, hanem a fokozatosan szabadabbá váló sajtóból is lehetett; az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásai és a többpártrendszer kialakulása jól követhető volt (a privatizációs folyamatok kevésbé).
Változott-e, és ha igen hogyan, és minek a hatására a rendszerváltásról, a rendszerváltás eszméiről alkotott képed az utóbbi 10 / 5 / 1 évben?
Nem változott. Kényszerűen tudomásul veszem az egykori történéseknek az aktuális hatalmi játszmáknak megfelelő módon történő felülírását, relativizálását, és annak a lelkesítő szellemi potenciálnak elpárolgását is, ami áthatotta ezt az alig két-három, az értelmes szabadság illúzióját felkeltő évet.
Függelék
Kiállítások a rendszerváltás körüli években
1988
Orosz Péter (Talapzat nélkül – Békásmegyeri Közösségi Ház)
Bodóczky István (Talapzat nélkül – Békásmegyeri Közösségi Ház)
Kovács Attila (Zichy kastély nagyterme)
Óbudai Társaskör Galéria
Kecseti Gabriella
Beleznay Annamária
Olescher Tamás
Óbudai Pincegaléria
Xertox csoport
Bullás József
Gábor Imre és Forgács Gábor
Sinkó István
Veress Pál
Ganczaugh Miklós
Kádár Katalin
Mártha Albert
Barna Róbert
1989
Óbudai Társaskör Galéria
Hat dia (Károlyi Zsigmond, Pácser Attila, König Frigyes, Sarkadi Péter, Lengyel András, Tolvaly Ernő)
Passau I. (Boros István, Bullás József, Forgács Gábor, Gaál József, Gábor Imre, Ganczaugh Miklós, Halász Arisztid, Halbauer Ede, Hortobágyi Endre, Jovián György, Kováts Albert)
Passau II. (Lossonczy Tamás, Markó Balázs, Molnár László, Roskó Gábor, Sinkó István, Swierkiewicz Róbert, Szeift Béla, Szikora Tamás, f. Tóth Árpád, Vojnich Erzsébet)
(A passaui Kunstvereinben előző évben rendezett Magyar művészet a nyolcvanas években című kiállítás budapesti bemutatói.)
Erdély István
Cseh kortárs fotó
Karl Schleinkofer (Passau)
Pácser Attila
Jovánovics György
Óbudai Pincegaléria
Jovián György
Gaál József
Schmal Károly
Mózes Katalin
Molnár Péter
Eisenmayer Tibor
Major János
Veszely Ferenc
Lévay Jenő
1990
Óbudai Társaskör Galéria
Koronczi Endre
Körösényi Tamás
Molnár Sándor
Tolvaly Ernő
Médium Art (vizuális költészet)
Csépányi Tibor
Herwaarden–Driessen–Niessen (Hollandia)
Renate Christin (Regensburg)
Köves Éva
Lois Viktor
Óbudai Pincegaléria
Szíj Kamilla
Roskó Gábor
Chilf Mária
Rolf Hegetusch (München)
Ferenczi Róbert
Therese Eisenmann (Ausztria)
Nikola Vukosavljevic (Belgrád)
1991
Óbudai Társaskör Galéria
Lengyel András
Várnai Gyula
Cerovszki Iván
Pasqualetti Zsófia
Schnitzler János
Louise McCagg (New York)
Türk Péter
Donáth Péter
Karátson Gábor
Óbudai Pincegaléria
Szabadi Zoltán
Kiss Mihály
Csudai Iván (Pozsony)
Kis Endre
Vincze Balázs
SI–LA–GI