Fekete Balázs, intermédiaművész, 1957
Author: zsuzsa
Hogyan befolyásolta a rendszerváltás a szakmai tevékenységedet, érdeklődésedet?
A 80-as évek második fele nagyon inspiráló volt számomra. Kitágult az érdeklődésem, egyedül és a Helyetes Szomjazók művészcsoport tagjaként is, rengeteg dolgot kipróbáltam, megtanultam. Rendkívül aktív, ahogy Sebeő Talán, – ma már Sebeő Sapirico – akkori barátunk mondaná, igen “szellemérintett” időszak volt. 1990-ben végre fellélegeztem, ekkor éreztem először úgy, hogy legális az életem, a tevékenységem. Nem kellett már félnem a politikai rendőrségtől. Bizakodva vártam a jövőt, akkor még úgy gondoltam: a szabadságot.
1991-92 körül, a H.Sz. felbomlása után viszont gyakorlatilag minden bezárult körülöttem. Teljesen elszigetelődtem, elbizonytalanodtam. Nem értettem, hogy mi és miért történik velem és az országban (világban). A politikai és gazdasági változások olyan fordulatot vettek, ami felháborított és elkeserített. Csodálkoztam. Bennem a 80-as évek bizakodása 2-3 év alatt semmivé vált. 10-15 évembe telt, amíg újra rendbe tudtam szedni magam lelkileg és szellemileg, az után a hatalmas csalódásom után, ami 1990-t követte.
Mit tartasz ma legfontosabbnak a rendszerváltásban játszott szerepedből?
A Hejetes szomjazók tagjaként, úgy érzem volt valamennyi hatásunk a művészeti közéletben. Rendezvényeink, műveink, gondolom segítették a változásokat. Ma már úgy látom, hogy nem használtuk ki következetesen a lehetőségeinket és jóval pozitívabb szerepet is játszhattunk volna az akkori történésekben. Mentségünkre legyen mondva, hogy hozzánk hasonlóan, a szellemi élet nálunk jóval meghatározóbb tagjai is nagyon tájékozatlanok, bizonytalanok voltak és komoly hibákat követtek el ők is.
Milyen fordulópontot jelentő művészeti / politikai / közéleti/ szakmai eseményekre, publikációkra emlékszel, melyekben vettél részt, melyekre reagáltál valamilyen módon?
Számomra az első fordulópont az volt, amikor 1984-ben kiadtuk egy éven keresztül a helyettes szomjazó magazint, illegálisan és semmi retorzió nem történt! Utána béreltünk 1986-ban egy pincét a Csere sorozattal közösen, amit ugyan megszüntettek, mégis komoly szellemi központ volt akkoriban. (Hasonló, mint most a Tranzit). 🙂
Megalakítottuk a Fidesz ferencvárosi alapszervezetét, részt vettem a Fidesz első két kongresszusán és persze hatalmas tüntetések voltak Erdélyért, a Dunáért. Márc. 15., Nagy Imre újratemetése stb., ahol mindenki ott volt. Az első szabad választás 1990-ben.
Milyen források, tapasztalatok határozták meg számodra a rendszerváltás időszakának szinkron, illetve utólagos értékelését?
Az a legnagyobb problémám, hogy nincsenek megbízható forrásaim az időszak értékelésére.
Úgy gondolom, hogy professzionálisan rá kellene állnom arra, hogy információkat gyűjtsek (pl. a netről), szakosodnom kéne a témára, ehhez viszont nincs kedvem. Nagyon fontosnak tartanám, hogy elfogulatlan, mindenki által hozzáférhető, összegző publikációk szülessenek, amiket akár az utca embere is (én) különösebb erőfeszítés nélkül elolvashat. Ami által tájékozódhat/emlékezhet.
A 80-as évek második felében nem dokumentáltunk, nem tudatosodott bennünk az egyre szabadabb létezés, most viszont szinte enciklopédikusan össze kellene gyűjtenünk a szabadság szűkülésének és az életszínvonal zuhanásának jeleit.
Változott-e, és ha igen hogyan, és minek a hatására a rendszerváltásról, a rendszerváltás eszméiről alkotott képed az utóbbi 20 / 10 / 5 / 1 évben?
Folyamatosan változik a rendszerváltásról a véleményem. Életem eddigi legnagyobb politikai eseménye volt. Az 1990 utáni magyarországi kormányváltások újabb és újabb megvilágításba helyezték a rendszerváltozást. Mégis kb. az utóbbi 4-5 évben, részben a gazdasági világválság hatására és látván a nemzeti kormányok mozgásterének behatároltságát és a globális kapitalizmus hatalmát, egyre inkább revideálnom kell a “Kádár rendszerről” és a “létező szocializmusról” kialakult véleményemet…