OKTATÁSI FORDULAT


Az 1990-es évek második felében terjedt el a kortárs művészeti és kurátori gyakorlatban a különböző oktatási formák és struktúrák, alternatív pedagógiai módszerek alkalmazása, amelyet a kortárs művészet oktatási fordulatának  is  neveznek. [1] Az oktatási fordulathoz kapcsolódó kezdeményezések az ismeretszerzés és -átadás, a (művészeti/kurátori) kutatás és a tudástermelés (knowledge production) fogalmai köré rendeződnek. A (mű)tárgyalapú alkotásokról a hangsúly a folyamat- és eseményszerűségre, a kiállítási környezetben és az azon kívül alkalmazott diszkurzív módszerekre, illetve a pedagógiai szituációk alkalmazására helyeződik át (~diszkurzivitás~kurátori [szemlélet] ~bemutatási mód ~performatív kurátori gyakorlatok). Az oktatási fordulat koncepciójához köthető művek, kiállítások és projektek legjellemzőbb közös vonása olyan új módszerek keresése, amelyek lehetővé teszik a tudáshoz való hozzáférés demokratizálódását, új műfajok és bemutatási módok alkalmazását, a mű, a művész, a kurátor és a befogadó kapcsolatának megváltozását, valamint a résztvevő tényleges aktiválását (~szerzőség~kurátori [szemlélet]~bemutatási mód~részvételen alapuló művészeti gyakorlatok). Alapvetően olyan tendenciáról beszélünk, amely hatással van az alkotási folyamatra, inspirálóan hat a művészeti önszerveződésekre (àegyüttműködésen alapuló gyakorlat), valamint érinti a múzeumok (ön)revízióját és a művészeti intézmények oktatási fórummá történő alakítását is (~új muzeológia~performatív kurátori gyakorlatok), továbbá az oktatás területén történő átalakulásokra is reagál.

A kortárs művészet oktatási fordulatával kapcsolatban sokszor idézik [2] a kritikai pedagógiával foglalkozó elméletírók gondolatait például az oktatás demokratikus feltételeinek biztosításával  vagy az antihegemonikus tanítási módszerek és szerepek elterjedésével kapcsolatban. [3] A kortárs művészet ezen területével foglalkozó művészek és kurátorok célja leginkább olyan tudásátadási lehetőségek kialakítása, amelyek a hegemonikus alapokon nyugvó értékrendszer terjesztése helyett vagy mellett, egy flexibilisebb, antibürokratikus, a résztvevők igényeit és az aktualitásokat figyelembe vevő gyakorlatot követ. Előzményként az 1960-1970-es évekből a művészeti gyakorlatoknak (is) tekintett kísérleti tanítási módszereket említhetjük, mint például az „akciótanítás” (action teaching – Bazon Brock), Joseph Beuys performatív előadásai és Szabad Nemzetközi Egyeteme (Freie Internationale Universität); de hazai példaként ide sorolhatjuk a hagyományos vizuális művészeti oktatástól szintén eltérő, Beuyshoz hasonlóan a kreatív gondolkodást és az interdiszciplináris szemléletet előtérbe helyező építész, filozófus, képzőművész Erdély Miklós művészetpedagógiai tevékenységét is.[4]

A kelet-európai szocialista országokban a rendszerváltás előtt az állami intézmények által tiltólistára, így az oktatási rendszerből kikerült, illetve oda eleve be se került „tananyagokat” illegálisan, magánlakásokon (szabadegyetemek, repülő egyetemek) szervezett beszélgetéseken és előadásokon, illetve szamizdat formájában terjesztették. Ezekben az országokban az oktatás alternatív formáinak alkalmazása és a tudás terjesztése, a legtöbb esetben nem lépték túl a második nyilvánosság kereteit. A régióban a kortárs művészet oktatási projektjeinek előzményeit részben ezeknél az illegalitásba kényszerült ismeretterjesztési formáknál kereshetjük. A  szabadegyetemek és különböző önszerveződő iskolák száma az elmúlt években ismét megszaporodott, és bár ezek már nem (vagy egyenlőre még nem) egy politikai rezsim autoriter kultúrpolitikája ellen kínálnak alternatívát, az állami oktatás hiányait pótolják együttműködéseken alapuló gyakorlati – és elméleti rendszerben. [5]

Az oktatási fordulat keretében értelmezhető projektek formai újításai az intézménykritikai művészetből táplálkozva főleg a galériatér (àfehér kockaàbemutatási mód) elhagyását jelentette. A projektek során olyan új helyszíneket vontak be, mint például az utca, a magánlakás és az iskola, figyelembe véve a helyspecifikusság társadalmilag meghatározott aspektusait is (~részvételen alapuló művészeti gyakorlatok). Az oktatási fordulat művészeti megnyilvánulásai a szabadegyetemtől egészen a biennálé keretei között létrehozott időszaki, kísérletező iskolákig terjednek, ugyanakkor különböző társadalmi intézményes (könyvtár, iskola, laboratórium) formák is megjelennek a fehér kocka-típusú kiállítóterekben (~fehér kocka ~bemutatási mód ~diszkurzivitás)[6] IIyen esetekben a kurátori praxis maga egy „kiterjesztett oktatási gyakorlatnak” is tekinthető. [7]  

Az oktatási fordulat hatását a nyugat-európai művészeti intézmények „arculatváltásának”, intézménykritikai profiljának erősödése, a különböző művészeti egyetemeken elindított önreflexív projektek, [8] valamint a témával foglalkozó tematikus kiállítások segítették. [9] Az oktatási fordulat tehát összefügg az intézménykritikai művészet törekvéseivel is, mivel a művészeti intézmények edukatív szerepének radikális átalakítási szándékát is érinti. Olyan tevékenységek felvállalásához köthető, amelyek nem csak az esztétikai sajátosságokra és a vizuális megjelenésre hívják fel a figyelmet, hanem a közönség, a művészek és a közszféra között létrejövő dialógus számára is platformot kínálnak (~új muzeológia~diszkurzivitásàinterpretáció ~részvételen alapuló művészeti gyakorlatok àperformatív kurátori gyakorlatok). A múzeumi kiállítóterekben az oktatási projektek időnként osztálytermet idéző (visszafogott) bemutatási módja a látványosabb, befogadó barát tárlatokhoz szokott közönség számára idegenül hathat. Felmerül a kérdés, hogy egy alapjaiban nyitott, demokratikus részvételi és véleménynyilvánítási lehetőséget hirdető program – a szándékával ellentétben – nem éppen elidegeníti-e a „kívülről érkezőt” (~diszkurzívitás~részvételen alapuló művészeti gyakorlatok~performatív kurátori gyakorlatok)?

Az oktatási fordulathoz köthető társadalomelméleti diszkurzus – a művészeti akadémiák tradicionális és hierarchikus működési elveivel kapcsolatos kérdések mellett – az oktatás általános problémáival és kritikájával is foglalkozik. Ilyen például az EU-tagállamokat érintő Bologna-rendszer mobilitást ösztönző, de a sztenderdizálási és adminisztratív szabályok miatt az átjárhatóságot nehezítő működési mechanizmusainak, valamint a tudás piaci értékesítésével összefüggő oktatási rendszer egységesítésének (BA, MA, PhD) a kritikája [10]. A tendencia művészeti párhuzamaiban is az oktatás problematizálásának gyökereit a neoliberális társadalmak piacgazdasági folyamatainak kritikáját kell keresnünk, amelyek a tudásalapú termelés szabályozását, kisajátítását és áruba bocsájtását kérdőjelezik meg. [11]

Továbbá az oktatási fordulatot különböző kortárs (művészeti) jelenségek összefüggésében is célszerű megvizsgálni:

-- Az új intézményesség elveit követő művészeti intézmények a kiállítások mellett kutatásokat, workshopokat, szabadegyetemeket, nyílt fórumokat kezdeményeznek, hangsúlyozva az intézmény megújuló edukatív szerepét és felelősségét. Ezért az oktatási fordulat az intézménykritika és az új intézményesség perspektívájából, valamint a kettő közötti kapcsolat szempontjából is elemezhető (~perfromatív kurátori gyakorlatok).

-- Az új intézményességi elvek oktatási intézményekre adaptálható lehetőségeinek tanulmányozása (~perfromatív kurátori gyakorlatok).

-- Az oktatás helyszínéhez, struktúrájához és gyakorlatához, a tanítás metaforájához kapcsolódó művészi és kurátori gyakorlatok, valamint  az akadémia eredeti jelentésére reflektáló kezdeményezések (oktatás mint művészeti forma) elemzése. [12]

-- Az oktatási tendenciára leginkább jellemző performatív és diszkurzív művészeti formák elterjedésének vizsgálata (~diszkurzivitás~performatív kurátori gyakorlatok)[13]

Felmerül a kérdés, hogy a kortárs művészetben bekövetkezett fordulatról, vagy inkább a terminus alkalmazásának gyors (talán reflektálatlan) elterjedéséről van-e szó? Az oktatási fordulat kifejezést először Paul O’Neill és Mick Wilson [14], illetve Irit Rogoff használta 2008-ban. [15] Rogoff írásában azt a kérdést vetette fel, hogy egy olvasási stratégiáról beszélünk-e, amikor is az oktatást egy másik rendszeren, például a bemutatási mód szűrőjén keresztül olvassuk, vagy egy interpretatív modellről van-e szó? [16] Valójában inkább a diszkurzív gyakorlatok (~diszkurzívitás) elterjedésének köszönhetően egy olyan tendenciáról beszélhetünk, amelyek művészeti és –kurátori példái a témával kapcsolatos bővülő szakirodalomnak és a szimpóziumoknak köszönhetően egyre biztosabban foglalják el helyüket a fentebb vázolt elméleti és történeti kontextusban.

 

Lázár Eszter

 

Felhasznált és ajánlott irodalom

Allen, Felicity Ed.
2011 Education. Documents of Contemporary Art, Whitechapel Gallery. London, MIT Press

Beech, Dave
2010 Weberian Lessons: Art, Pedagogy and Managerialism in: O’Neill Paul és Mick Wilson Ed. Curating and Educational Turn. Amszterdam: Open Editions / de Appel, 2010

Bishop, Claire
2012 Pedagogic Projects in: Artificial Hells,Participatory Art and the Politis of Spectatorship. London, New York, Verso

Doherty, Claire
2012 New Institutionalism and the Exhibition as Situation. situations.org.uk. Situations. Web. 9. Sept. 2012http://www.situations.org.uk/media/files/New_Institutionalism.pdf

Frimer, Denise
2010Pedagogical Paradigms: Documenta’s Reinvention. artendeducation.net Art & Education, Web. 2012. szept. 9.
http://www.artandeducation.net/paper/pedagogical-paradigms- %E2%80%99s-reinvention/

Freire, Paolo
2007(1970) Pedagogy of the Oppressed, New York, Continuum

Giroux,  A. Henry
2011 On Critical Pedagogy, New York, Bloomsbury Academic

Hornyik Sándor:
2007 Egy megvalósult „poszt-neoavantgárd” utópia - Erdély Miklós művészetpedagógiájáról. exindex.hu Exindex. 2007. okt. 2. Web. 2013. jún. 10. http://exindex.hu/index.php?page=3&id=517

Lee Podesva, Kristina
2007 A Pedagogical Turn: Brief Notes on Education as Art. Fillip 6/2007; fillip.ca, Fillip. Web. 2012..szept. 9. http://fillip.ca/content/a-pedagogical-turn.

Madoff, Steven Henry
2009 Art School (Proposition for the 21st Century). Camnridge, Mass., MIT Press

Ranciére, Jacques
1991 (1981) The Ignorant Schoolmaster: Five Lessons in Intellectual Emancipation. Standford University Press

Rogoff, Irit
2008 Turning; e-flux Journal 0/2008, eflux.com, e-flux, Web. 9. Sept. 2012 http://www.e-flux.com/journal/turning/.

Nollert, Angelika Ed..
2006  A.C.A.D.E.M.Y. (2005-2006).  Frankfurt am Main, Revolver

Nora Sternfeld
2010 Unglamorous Tasks: What Can Education Learn from its Political Traditions? e-flux Journal 14/2010, e-flux.com. e-flux, Web. 2012. nov. 7. http://www.e-flux.com/journal/unglamorous-tasks-what-can-education-learn-from-its-political-traditions/

O’Neill, Paul – Wilson, Mick. eds.
2010 Curating and the Educational Turn. London, Amsterdam, Open Editions-de Appel

Wilson, Mick
2007 Curatorial Moments and Discursive Turns. In  Paul O’Neill ed. Curating Subjects. Amszterdam, Open Editions / de Appel

 

 



[1] Az educational turn „oktatási fordulatként”  fordítása nem tükrözi teljes mértékben  a kifejezés  eredeti, angol jelentését. Az education ideálisan nem hierarchikus rendszerben elképzelt frontális oktatási mód, illetve tanulási forma és folyamat, hanem többirányú és közösségi, amely nem(csak) intézményesített tudásátadáson alapul. A magyar „pedagógia,” szó, az „oktatás” szóhoz hasonlóan, szintén nem adja vissza az angol education jelentését, mivel  a pedagógia a nevelés elméletéhez, illetve gyakorlatához kapcsolódó módszertani folyamatokat vizsgálja, és sokkal inkább egyirányú folyamatot (tanár - diák viszony) feltételez. Az angol kifejezés – így az általa  jelölt tendencia is – sokkal bővebben értendő, mint amit a magyar fordítás értelmezési keretként feltételez. 

[2] Jacques Ranciére 1991 (1981) The Ignorant Schoolmaster: Five Lessons in Intellectual Emancipation, Stanford, CA, Stanford University Press, Nora Sternfeld 2010 Unglamorous Tasks: What Can Education Learn from its Political Traditions? e-flux Journal 14/2010, e-flux.com. e-flux, Web. 2012. nov. 7. http://www.e-flux.com/journal/unglamorous-tasks-what-can-education-learn-from-its-political-traditions/

[3] Freire, Paolo 2007 (1970)Pedagogy of Oppressed. New York: Continuum, 2007, Giroux, A Henry 2011 On Critical Pedagogy, New York, Bloomsbury Academic.

[4] Erdély Miklós 1975 és 1978 közötti művészetpedagógiai tevékenysége (FAFEJ - Fantáziafejlesztő gyakorlatok, INDIGO - Interdiszciplináris gondolkodás) a hivatalos oktatási rendszer alternatívájaként, annak határozott kritikai ellenpontjaként működött (Ld. Hornyik Sándor: Egy megvalósult „poszt-neoavantgárd” utópia - Erdély Miklós művészetpedagógiájáról exindex.hu Exindex. 2007. okt. 2. Web. 2013. jún. 10.http://exindex.hu/index.php?page=3&id=517)  A Ganz MÁVAG Művelődési Központban tartott szakkörök (annak ellenére, hogy művészeti főiskolai felvételre készítették fel a fiatalokat), a Maurer Dóra és Erdély Miklós vezette kreatív gyakorlatok sorozata autonóm képzési formává vált.

[5]  Például a tranzit.hu - Művészetelméleti- és gyakorlati szabadiskola (http://hu.tranzit.org/hu/szabadiskola/), a 2003-ban Krakkóban alapított Fundacja 36,6 vagy a kolozsvári Protokoll Studio Kortárs Művészeti Népiskolája (http://www.protokoll.ro/HU/about.html)

[6] Dave Beech 2010 Weberian Lessons: Art, Pedagogy and Managerialism. In: O’Neill Paul and Mick Wilson eds. Curating and Educational Turn. Amsterdam: Open Editions / de Appel, 55.o.

[7] O’Neill Paul, Mick Wilson eds 2010 Curating and Educational Turn. Amsterdam, Open Editions / de Appel, 2010., 12. o.

[8] Steven Henry Madoff ed. 2009 Art School (Proposition for the 21st Century), Cambridge, Mass, The MIT Press,

[9]A .C.A.D.E.M.Y. (2005-2006), Siemens Art Program, MuHKA, Van Abbe Múzeum – kiállítás, előadás- és workshop sorozat, amely az akadémia – mint az oktatási intézmény általános elnevezése – a társadalomban elfoglalt szerepét és lehetőségeit, valamint a múzeum mint oktatási helyszín szerepét vizsgálta.

[10] A londoni INIVA 2011-ben megrendezett Possible Damage kiállítás a 2010-11-es londoni diáktüntetések eseményeit dolgozta fel: http://www.iniva.org/exhibitions_projects/2011/possible_damage/possible_damage. Magyarországon az új felsőoktatási törvény a hallgatók röghöz kötésével kapcsolatban is rendelkezik, amit – a hazai és nemzetközi tiltakozások ellenére - a Magyar Alkotmány 4. módosításába is bekerült. Az oktatási fordulat magyarországi megjelenése elsősorban a képzőművészeti felsőoktatásban szinte monopóliumot élvező Magyar Képzőművészeti Egyetemhez kapcsolódik, ahol egy-két kiállítás (Elképzelések egy fiktív akadémiáról (2006) http://www.mke.hu/node/13829, Láthatósági viszonyok (2008) http://www.mke.hu/node/13829, A negyedik modell? (2013) http://labor.c3.hu/) és hallgatói projektek foglalkoztak a művészeti oktatás alternatív lehetőségeivel. Ide sorolható még a tranzit.hu 2012-ben elkezdett projekt-sorozata, a Művészek az iskolában is:  http://hu.tranzit.org/hu/projekt/0/2012-04-01/mvszek-az-iskolban-projekt

[11] Magyarországon a jelenlegi oktatáspolitika az értékteremtést a konkrét eredményekben mérhető hasznosság kritériumaként definiálja. (http://nol.hu/belfold/igy_nem_viselkedhet_a_jovo_ertelmisege_?ref=sso, 2013. június 9.) Ennek ideológiájába burkolva az állam szabályozza egyes egyetemek és szakok működését úgy, hogy az állami normatíva és az ösztöndíjas férőhelyek számát drasztikusan lecsökkenti. A központosítási tendencia a felsőoktatási intézmények adminisztratív összevonása mellett, az egyetemi autonómia fokozatos csökkentésében mutatkozik meg.

[13] A  művészeti egyetemeken a doktori képzések száma az elmúlt évtizedben jelentősen megnövekedett. Ez nemcsak a művészet tudásalapú paradigmaváltásához járult hozzá, hanem az intézményben folyó hosszabbtávú művészeti kutatások gyarapodó számára  ishatással volt.

[14] You Talkin' to me? Why Art is Turning to Education. Nought to Sixty Salon Discussion, Paul O’Neill és Mick Wilson szervezésében, ICA London, 2008. július. 14. ica.org.uk. ICA. Web. 2013. aug. 18. (Többek között ez a beszélgetés szolgált alapjául a Curating and the Educational Turn (eds. Paul O’Neill és Mick Wilson) című könyvnek. http://www.ica.org.uk/Salon%20Discussion:%20'You%20Talkin'%20to%20me%3F%20Why%20art%20is%20turning%20to%20education'+17098.twl

[15] Rogoff, Irit: 2008 Turning; e-flux Journal 0/2008, eflux.com, e-flux, Web. 9. Sept. 2012 http://www.e-flux.com/journal/turning/.

[16] Rogoff, Irit: i. m.