Beke László, művészettörténész, kurátor, 1944

Author: zsuzsa

Hogyan befolyásolta a rendszerváltás a szakmai tevékenységét, érdeklődést?

Közvetlenül a rendszerváltás után kerültem a Magyar Nemzeti Galéria főosztályvezetői pozíciójába. Hét éven át vezettem a 19–20. századi főosztályt. Pályáztam a Műcsarnok főigazgatói állására is, de ezt csak 1995-ben kaphattam meg. Igyekeztem  „elégtételt szolgáltatni” az 1960–80-as avantgárd nemzedékeknek, akik korábban csak korlátozott körülmények közt tudtak kiállítani. De rendeztem nagy tematikus kiállításokat is, továbbá kisebb-nagyobb nemzetközi kiállításokat.

1989 után az egész értelmiség újrapozícionálta saját magát, de amikor pártpolitikai meggondolások szerint kezdett orientálódni, nagyban hozzájárult az egész társadalom megosztásához.

a pártokhoz való viszonyok megosztották az egész művésztársadalmat.

Mit tart ma legfontosabbnak a rendszerváltásban játszott szerepéből?

Azt, hogy sok kiállítást tudtam csinálni, taníthattam, külföldi kapcsolatokat teremtettem és részt vettem különböző kutatási projektekben.

A rendszerváltás után kezdtem csak el jobban megérteni, hogy mit jelent a művészet, szabadság, demokrácia, liberalizmus. Korábban is küzdöttem ezekért az eszmékért, de a rendszerváltás óta a küzdelem a megváltozott körülmények között sokkal bonyolultabbá vált.

Milyen fordulópontot jelentő művészeti / politikai / közéleti / szakmai eseményekre, publikációkra emlékszik, melyekben vett részt, melyekre reagált valamilyen módon?

A rendszerváltás idején 30-40 interjút adtam, előadásokat tartottam, sokat publikáltam. Felpezsdült az egész társadalmi élet, de úgy láttam, hogy a változások fő szereplői a jogászok és a közgazdászok – a bölcsészek mellett. Változott a médiumok szerepe is. Én elsősorban a kiállítási életben tudtam magam megvalósítani. Politikailag is jelentős volt a Tölgyfa Galéria kiállítása az ún. „négy igenes” választás plakátjaiból http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-valtozas-jelei, melyet megismételtünk 1990-ben a Nemzeti Galériában A változás jelei címmel. Ugyanott megcsináltuk a Hatvanas évek kiállítást, mely először mutatta be a „nagy generációt”. De a szakmai életrajzomból és a bibliográfiámból más „tettek” is kiderülnek.
Különben 2003-ban a Magyar Tudománytár sorozat 6. kötetében egy nagy tanulmányban próbáltam meg bemutatni a rendszerváltásnak a művészetre és a kultúra más területeire kifejtett hatását.

 
Milyen források, tapasztalatok határozták meg Ön számára a rendszerváltás időszakának szinkron, illetve utólagos értékelését?

Folyamatosan dolgozom a rendszerváltás történeti feldolgozásán Magam határozom meg, hogy milyen források alapján kutatom a rendszerváltás problematikáját, mindenekelőtt a saját magam által összegyűjtött dokumentumokkal és a kortársak visszaemlékezéseivel dolgozom. De nagyon tanulságosak azok a jelentések is, melyeket „kulturális elhárítás” címen a Belügyminisztérium III/III-as ügyosztálya felhalmozott.

Változott-e, és ha igen hogyan, és minek a hatására a rendszerváltásról, a rendszerváltás eszméiről alkotott képe az utóbbi 20 / 10 / 5 / 1 évben?

Alapvetően nem változott: jó, hogy megtörtént. A róla alkotott kép persze folyamatosan változik, aszerint, hogy a világ változásai hogyan interpretálják át a múlt jelenségeit. Mint mindenkit, engem is zavarnak a sokasodó társadalmi, gazdasági, politikai problémák, de továbbra is bízom a művészekben és az értelmiségben. És természetesen az Istenben.