Keserue Zsolt, képzőművész, 1968

Author: zsuzsa

Hogyan befolyásolta a rendszerváltás a szakmai tevékenységét, érdeklődést?

1990-ben, 22 évesen kezdtem hivatalosan is közelebb kerülni ahhoz amivel ma foglalkozom. Bár még mindig csak nagyon messziről közelítettem, pontosan egy vidéki tanárképző főiskola rajz-földrajz szakáról.

Ahonnan viszont a korábbi vasgyári, géplakatosi, és a falusi, képesítés nélküli napközis nevelői pozícióhoz képest talán mégis körvonalazódottabban látszott a vonzó jövőm.

A ’80-as évek végén a rendszerváltást radikálisabbnak képzeltem volna el, mint amilyen maszatolás lett belőle. Ráadásul nem az én szekértáborom lett a népszerűbb az első választáson, és akkor ez meglehetős szkepszissel töltött el a hazai mentális közeget illetőleg.

Aztán meg a felsőoktatási burokba kerülve gyorsan eltávolodtam a közvetlen társadalmi, politikai folyamatok érzékelésétől. Lényegében elégé leszartuk a napi politikát a rendszerváltást követő 8 főiskolai-egyetemi évemben.

Milyen fordulópontot jelentő művészeti / politikai / közéleti / szakmai eseményekre, publikációkra emlékszel, melyek voltak hatással rád közvetve vagy közvetlenül? Milyen közvetítőkön keresztül, milyen forrásokból szereztél ismereteket erről az időszakról?

Birkás István vezette dunaújvárosi Amatőr Műhelybe jártam rajzolni ’88 -’90 között, ahol Ő a korrektúra mellett folyamatosan informált minket az ellenzéki hálózatról, valamint egy új alapítványról (Modern Művészetért Alapítvány) aminek az lesz a célja, hogy Dunaújvárosban modern művészeti múzeum negyed nyíljon mint egy dán kisvárosban. Tehát egyből katapultálunk – alternatív, és kortárs zenei kísérettel – abba a nagyon vonzó közegbe amit nyugatnak hívtunk.

Mindez reálisnak tűnt onnan, az Uitz terem pincéjéből nézve..

Változott-e, és ha igen hogyan, és minek a hatására a rendszerváltásról, a rendszerváltás eszméiről alkotott képe az utóbbi 20 / 10 / 5 / 1 évben?

Ahogy már azt megénekeltem egy munkámban is, a 80-as évek második fele akkori lakóhelyemül szolgáló Dunaújvárosban nagyon izgalmasnak, nyitottnak mondhatni ígéretesnek tűnt. Annak ellenére hogy létezett az MSZMP, a KISZ, az Úttörő és a Szocialista Brigád Mozgalom. Ezeket a jelenségeket kiválóan lehetett utálni, még ha része is volt az ember valamilyen szinten a működésüknek. De ennek az utálatnak voltak felületei is, ahol az ún. alternatív zenei, képzőművészeti, és színházi csoportok lelkesítően működhetek.

Azonban az utóbbi 20 / 10 / 5 / 1 év hatására mégis inkább a pórbafingás időszakaként azonosítható számomra a tárgyalt időszak.