Schilling Árpád, rendező, 1974

Author: zsuzsa

Milyen szerepet játszott a rendszerváltás a szakmai pályafutásodban?
A rendszerváltás idején a reményt láttam az emberekben. Tizenöt éves voltam akkor. Megjegyeztem. Azóta is visszatérnek ezek a képek. Ha nem lett volna rendszerváltás, akkor lehet, hogy jobban érdekelt volna a szabadság problémája. De így is eléggé foglalkoztat, úgyhogy nem tudom. A rendszerváltás óta él a remény bennem, hogy meg lehet csinálni Magyarországon is azt, ami annyira szerethető volt nekem Nyugaton.
De nem lehet megcsinálni. Azt nem lehet megcsinálni, mert ez itt nem a Nyugat. Ez itt a Közép. Ez más. A rendszerváltás óta értem, hogy rendszert lehet váltani. És mindig lehet újabb és újabb rendszereket alkotni.
A szakmai pályafutásomnak azt hiszem ez a veleje.

Milyen fordulópontot jelentő művészeti / politikai / közéleti / szakmai eseményekre, publikációkra emlékszel, melyek voltak hatással rád közvetve vagy közvetlenül? Milyen közvetítőkön keresztül, milyen forrásokból szereztél ismereteket erről az időszakról?
Rengeteg esemény hatott rám közvetlenül és közvetve. A diákszínjátszó táboroktól a 2011-es március 15-i tüntetésig szinte minden nagy élmény volt. De azt is tudom, hogy sok olyan esemény is történt ez alatt az időszak alatt, ami semmilyen nyomot nem hagyott bennem, vagy legalább is nem elég mélyet. Ez baj. Olvasni is olvastam, és sok minden hatott. Politikai, vagyis közéleti témákban csak az utóbbi tíz évben követem a sajtót. Azóta főleg Nádas Péter, Tamás Gáspár Miklós. Sajnos nem olvasok angolul. Nagyon ritkán jutok releváns információhoz.
Nem érek rá olvasni, az az igazság. Pedig rám férne.

Változott-e, és ha igen hogyan, és minek a hatására a rendszerváltásról, a rendszerváltás eszméiről alkotott képed az utóbbi 10 / 5 / 1 évben?
Igen. Rájöttem, hogy mi volt a legnagyobb hiba. Annak elhitetése magunkkal, hogy ezt, ami most történik velünk, azt meg lehet úszni. Most tényleg magunkra maradtunk. Ahol most tartunk, oda nem vágyik senki.
Valamit ki kellene találni.